Kedves Olvasó!
Köszöntelek a ma induló blogomon!
Tudom, gaszto témájú blog rengeteg van, nem is ezek számát akarom szaporítani egy divathullámra felülve, csupán megosztani személyes kötődésemet a témához.
Ajánlom a blogomat Keresztanyukámnak, hogy ő is nyomon követhesse tevékenységemet.
Facebook-on november óta jelen vagyok, de úgy gondolom egy blog sokkal inkább alkalmas szélesebb nyilvánosság előtt tartalmas beszámolók, receptek, fotók közzé tételére.
Amikor szeretteimmel, barátaimmal megosztottam, hogy a sokévi hobbi sütögetést követően beiratkoztam ősszel egy cukrászsuliba, szinte mindenkinek ez volt az első reakciója:
Júj de jó, ez nagyon jó, szívesen leszek a (fő)kóstolód, csak szólj, ha véleményezni kell a sütiket!
A következő mondatok is tipikusak voltak:
- Majd, ha beleásod magad a témába, elárulsz egy-két trükköt?
- Tudtad, hogy pont két hét múlva lesz a szülinapom és egyébként a dobos torta a kedvencem?
Egy kedves barátom, aki egyébiránt cukrász, de nem ezen a területen dolgozik, azt mondta:
- Nekem különös ízlésem van, én leginkább a megmaradó, leeső sütiszéleket szeretem, abban számíthatsz rám! - hát igen a realitással ő tisztában van. Erre a "posztra" azóta sem volt más jelentkező..
Azonban az alábbi mondatok kizárólag a családtagjaimtól hangzottak el:
- Igen ez nagyon jó, ha szeretnél egy vállalkozást indítani szívesen viszem a marketingrészét.
- Gondoltál arra, hogy franchise-ban csinálhatnánk?
- Hú, tudok is egy tuti nevet az üzletnek!
- Majd én leszek az eladó, te sütsz, én keresem a csatornákat!
- Bocsi én csak főnök lehetek az üzletben!
- Hú ki kell még tanulnom a gaszto fotózás rejtelmeit!
Szóval egy családi összejövetel keretében gyorsan ki is osztottuk a gondolatbeli közös vállalkozásunk feladatait, így vizionáltuk az édes jövőt!
A családra visszatérve nálunk mindenki kivétel nélkül finoman süt, ez igaz a huszonéves unokahúgaimra is, akik kreatívan díszítenek, de az alapokat a nagyszüleink adták. Nagymamám cukrász, akinek a kezében vannak a mozdulatok, gyerek korom óta látom őt a szakma iránti alázattal tevékenykedni a konyhában, róla még biztosan sokat mesélek sokat. Másik példaképem Keresztanyu édesanyja, aki sajnos már nincsen köztünk. Ángyika nénihez soha nem tudtunk úgy váratlanul betoppani vidéki gátőrházukba a Tisza mentén, hogy ne legyen minimum két - három féle süti éppen az asztalon. Véletlenül mindig volt mivel kínáljon. :-)
A kedvencem tőle, amiből azóta sem ettem olyan finomat, az a kókuszkocka, én ezt meg sem kísérelem, az íze egy emlék marad számomra már, ez a fotó is csupán illusztráció:
Nagyon sok gondolatom és mondani való van még, szerintem hamarosan újra jelentkezem!
Szép hétvégét!
u.i. Holnapra Géza bácsinak újra Oroszkrém tortát kell sütnöm, lassan nekilátok, legutóbb névnapját ünnepeltük vele. Most képzeljétek már 42. házassági évfordulójukat ünneplik a feleségével, ez igazán irigységre méltó, nagyon szép szám!
Köszöntelek a ma induló blogomon!
Tudom, gaszto témájú blog rengeteg van, nem is ezek számát akarom szaporítani egy divathullámra felülve, csupán megosztani személyes kötődésemet a témához.
Megújult honlapunkon lényegre törően megtalálod ezeket a blogspot-os recepteket, tudás anyagokat, elkészítési módokat. Ha szívesebben olvasod a személyes körítés nélküli cikkeket, kattints a Sütikert szakértői blogjára.
Ajánlom a blogomat Keresztanyukámnak, hogy ő is nyomon követhesse tevékenységemet.
Facebook-on november óta jelen vagyok, de úgy gondolom egy blog sokkal inkább alkalmas szélesebb nyilvánosság előtt tartalmas beszámolók, receptek, fotók közzé tételére.
Amikor szeretteimmel, barátaimmal megosztottam, hogy a sokévi hobbi sütögetést követően beiratkoztam ősszel egy cukrászsuliba, szinte mindenkinek ez volt az első reakciója:
Júj de jó, ez nagyon jó, szívesen leszek a (fő)kóstolód, csak szólj, ha véleményezni kell a sütiket!
A következő mondatok is tipikusak voltak:
- Majd, ha beleásod magad a témába, elárulsz egy-két trükköt?
- Tudtad, hogy pont két hét múlva lesz a szülinapom és egyébként a dobos torta a kedvencem?
Egy kedves barátom, aki egyébiránt cukrász, de nem ezen a területen dolgozik, azt mondta:
- Nekem különös ízlésem van, én leginkább a megmaradó, leeső sütiszéleket szeretem, abban számíthatsz rám! - hát igen a realitással ő tisztában van. Erre a "posztra" azóta sem volt más jelentkező..
Azonban az alábbi mondatok kizárólag a családtagjaimtól hangzottak el:
- Igen ez nagyon jó, ha szeretnél egy vállalkozást indítani szívesen viszem a marketingrészét.
- Gondoltál arra, hogy franchise-ban csinálhatnánk?
- Hú, tudok is egy tuti nevet az üzletnek!
- Majd én leszek az eladó, te sütsz, én keresem a csatornákat!
- Bocsi én csak főnök lehetek az üzletben!
- Hú ki kell még tanulnom a gaszto fotózás rejtelmeit!
Szóval egy családi összejövetel keretében gyorsan ki is osztottuk a gondolatbeli közös vállalkozásunk feladatait, így vizionáltuk az édes jövőt!
A családra visszatérve nálunk mindenki kivétel nélkül finoman süt, ez igaz a huszonéves unokahúgaimra is, akik kreatívan díszítenek, de az alapokat a nagyszüleink adták. Nagymamám cukrász, akinek a kezében vannak a mozdulatok, gyerek korom óta látom őt a szakma iránti alázattal tevékenykedni a konyhában, róla még biztosan sokat mesélek sokat. Másik példaképem Keresztanyu édesanyja, aki sajnos már nincsen köztünk. Ángyika nénihez soha nem tudtunk úgy váratlanul betoppani vidéki gátőrházukba a Tisza mentén, hogy ne legyen minimum két - három féle süti éppen az asztalon. Véletlenül mindig volt mivel kínáljon. :-)
A kedvencem tőle, amiből azóta sem ettem olyan finomat, az a kókuszkocka, én ezt meg sem kísérelem, az íze egy emlék marad számomra már, ez a fotó is csupán illusztráció:
Nagyon sok gondolatom és mondani való van még, szerintem hamarosan újra jelentkezem!
Szép hétvégét!
u.i. Holnapra Géza bácsinak újra Oroszkrém tortát kell sütnöm, lassan nekilátok, legutóbb névnapját ünnepeltük vele. Most képzeljétek már 42. házassági évfordulójukat ünneplik a feleségével, ez igazán irigységre méltó, nagyon szép szám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése